Tolerancia?
Ha viccesen akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, úgy tünik, az amerikaiak feltalálták a spanyolviaszt. Mármint, hogy egy fekete EMBERT is lehet elnöknek választani. És most örülnek. Na jó, azért nem teljesen feketét, de félig már az.
Hallgatom a híradót, és minden megszólaló, idézett újság kiemeli: megvan az első, történelmi, fekete elnök. Miért hallom többet ezt a szópárost még a demokrata elnöknél, vagy új elnöknél is?
Kicsit úgy hangzik ez nekem, mintha Magyarországon valaki büszkén azt mondaná: "Képzeld, tegnap felsegítettem a buszra valakit. Egy cigányt!"
Ez lenne a tolerancia? Tolerancia az, hogy ujjongunk, nini, hát kicsit sötétebb ez az elnök, mint az előző? Vagy eddig is minden elnökről részletes géntérkép és származáselemzés jelent meg? Bushban mennyi az ír-angol-német-olasz-esetleg?
Nagy dolog persze ez, abban az országban, ahol 50 éve még indiánok nem választhattak, a négereknek meg külön helyük volt a buszon.
Viszont, logikusan gondolkozva, ez nem "tolerancia". Sőt, a mai értelemben vett tolerancia szó önmagában hordozza az ellentmondást, mi szerint bár minden egyenlő és egyenrangú, azért mégis csak vannak különbségek. A tolerálás legfeljebb egy közbülső lépcső lehet az elutasítás és a teljes elfogadás között. Merthogy az lenne a cél: elfogadni mindent úgy, ahogy van. A dolog éppen azért visszás, mert épp a tolerancia jegyében emelik ki, hogy ez vagy az az fekete vagy sárga vagy albínó.
Ahelyett, hogy egyszerűen: EMBER. Egy ember lett elnök, nem pedig "az első fekete".
